Ajánlott zene: Mat Musto - She (EP version)
-------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------------------
Vak világ a mi világunk,
vérző virág a vágyunk.
(Zsigmond Ede )
Olyan gyorsan szedtem a lábam, hogy a hűvös északi-szél szinte felhasította elmerevedett arcomat. A könny végig folyt az arcomon a hidegtől, de annyi időre sem akartam megállni, míg letörlöm. Semmi más nem volt a fejemben, csak az, amit az öreg úr mondott: minél előbb, minél messzebbre.
Megfogadtam a tanácsát, futottam, ahogy csak a tüdőm bírta. Messze a várostól és elég messze mindenkitől, akit ismertem. Nem akarom, hogy őket akár esélyem is legyen bántani.
Az egész olyan ártatlanul és teljesen átlagosan kezdődött. Igent mondtam egy mozi meghívásra, amit egy teljesen zöld szemű, helyes srác ajánlott fel. Elmentem vele és megnéztünk valami ócska, limonádé filmet. Nem volt tartalma, de jól szórakoztunk. Mint később kiderült, míg én vele együtt nevettem, ő rajtam. Milyen buta voltam! Beburkolt az illata és elvakított a ragyogása, bármit elhittem volna neki a világon. Bármit.
Lassan, de biztosan beleestem. Semmi más nem érdekelt, csak, hogy az a tökéletesen zöld, csillogó szempár rám nézzen és én elveszhessek benne. Ugrottam egyetlen szavára, s elállt a lélegzetem egyetlen apró mosolyától is.
Aztán egy csodásnak induló péntek reggel felhívott, hogy azonnal látni szeretne.
Boldogan rohantam le a házunk elé, ahol ő várt rám. Furcsa grimaszt vágott, de azt hittem mosolyog. Fülig ért a szám. Mikor közel értem, odahajolt hozzám. Elpirultam. Azt hittem megcsókol. Zavaromban behunytam a szemem, kirekesztve a világot, de nem éreztem mást, mint egy éles szúrást a nyakamban, majd azt, hogy gyengülök. Remegett a lábam, de most nem a szerelemtől. Megharapta a nyakam.
Felnéztem rá lázas szemmel, próbáltam megérinteni az arcát, de ellépet. Aztán közölte, hogy ő egy vámpír és elégedettség terült szét az arcán. Sötét hajtincsein és a száján sötétvörös vér folyt. Csak meresztettem rá a szemem. Aztán a vérveszteségtől összeestem, ő pedig elrohant, bele a nagy világba. Erőltettem magam és felkeltem. Nem értem utol.
És most nekem kell futnom, nehogy én is ezt tegyem olyanokkal, akikhez igazán kötődtem.
Hogy mi a célom? Hogy megtaláljam őt.
Meg fogom keresni az egyetlen fehér virágot. Blodwent, a zöld szemű démonomat.
(Blodwen: beszélő név, jelentése fehér virág).
Megfogadtam a tanácsát, futottam, ahogy csak a tüdőm bírta. Messze a várostól és elég messze mindenkitől, akit ismertem. Nem akarom, hogy őket akár esélyem is legyen bántani.
Az egész olyan ártatlanul és teljesen átlagosan kezdődött. Igent mondtam egy mozi meghívásra, amit egy teljesen zöld szemű, helyes srác ajánlott fel. Elmentem vele és megnéztünk valami ócska, limonádé filmet. Nem volt tartalma, de jól szórakoztunk. Mint később kiderült, míg én vele együtt nevettem, ő rajtam. Milyen buta voltam! Beburkolt az illata és elvakított a ragyogása, bármit elhittem volna neki a világon. Bármit.
Lassan, de biztosan beleestem. Semmi más nem érdekelt, csak, hogy az a tökéletesen zöld, csillogó szempár rám nézzen és én elveszhessek benne. Ugrottam egyetlen szavára, s elállt a lélegzetem egyetlen apró mosolyától is.
Aztán egy csodásnak induló péntek reggel felhívott, hogy azonnal látni szeretne.
Boldogan rohantam le a házunk elé, ahol ő várt rám. Furcsa grimaszt vágott, de azt hittem mosolyog. Fülig ért a szám. Mikor közel értem, odahajolt hozzám. Elpirultam. Azt hittem megcsókol. Zavaromban behunytam a szemem, kirekesztve a világot, de nem éreztem mást, mint egy éles szúrást a nyakamban, majd azt, hogy gyengülök. Remegett a lábam, de most nem a szerelemtől. Megharapta a nyakam.
Felnéztem rá lázas szemmel, próbáltam megérinteni az arcát, de ellépet. Aztán közölte, hogy ő egy vámpír és elégedettség terült szét az arcán. Sötét hajtincsein és a száján sötétvörös vér folyt. Csak meresztettem rá a szemem. Aztán a vérveszteségtől összeestem, ő pedig elrohant, bele a nagy világba. Erőltettem magam és felkeltem. Nem értem utol.
És most nekem kell futnom, nehogy én is ezt tegyem olyanokkal, akikhez igazán kötődtem.
Hogy mi a célom? Hogy megtaláljam őt.
Meg fogom keresni az egyetlen fehér virágot. Blodwent, a zöld szemű démonomat.
(Blodwen: beszélő név, jelentése fehér virág).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése