Kóbor Macska / 03

Ajánlott zene: The Pussycat Dolls - Halo
-------------------------------------------------------------------------------------------

Szakadt Esernyő
****************************************************

Nem tudtam mi tévő legyek. Ahogy előkerült! Gyönyörű volt! De a teste csupa seb és vér…
Ó, igen; Rakka megint visszajött hozzám. Az eltűnése utáni hatodik nap került elő. Amint megpillantottam, hatalmasat sóhajtottam és megkönnyebbülten fellélegeztem. Ott támaszkodott egy, a lakásunkhoz közeli, zöldellő tölgyfának. A szemeit behunyta és a csodálatosan fénylő nap felé fordult. Először azt hittem, hogy csak sütteti a bájos arcát. De aztán alaposabban is szemügyre vettem. Fehér volt, talán túlságosan is. A fényárban vékonynak tetszett az arca, mint a papír. A bőre leginkább egy porcelán babáéhoz hasonlított. Gyengének és sebezhetőnek tűnt, mintha fájna valamije.
De abban a percben nem érdekelt semmi mondanivalója, odamentem hozzá és megöleltem. És akkor éreztem meg valami melegséget a hasamnál. Összerándulva elhúzódtam tőle. Tiszta vér volt a ruhám. Belőle dőlt ez az édes, skarlát színű folyadék. Nem hanyagul támaszkodott az oszlopnál, hanem kapaszkodott.
Furcsa, kétkedő pillantással néztem rá, választ várva. Azt a pillanatot választotta, hogy egyszerűen, hangtalanul összeessen. Csodás, puha fényű haja szétterült az utca mocskos kövén és nagyon nem éreztem helyén valónak. Egy ilyen kedves és szép lénynek nem odavaló, hogy ott feküdjön!
Megfagyott az ereimben minden csepp vérem. Úgy éreztem én is ott omlok össze. De aztán az ő kedvéért mégsem tettem.
- Mit tettél, te lány? – szakadt fel belőlem, majd felkaptam a karjaimba és rohanva vittem hazáig.
Próbáltam tudomást sem venni az aszfalton maradt sötét tócsáról, ami a vére volt. Rózsa alakban futott szét a kő koptatott erezetén. Szépnek szép volt. De az ő drága vére folyt ott.
Berontottam az ajtón és leraktam a méregzöld kanapéra. Azon imádkoztam, hogy jól legyen. Kivágtattam a konyhába, előkotortam a szekrényből a poros elsősegély dobozt – nem gyakran használom – és kutakodni kezdtem benne. Igazából fogalmam sem volt mit keresek. Nem tudtam mit kellene tennem. Nem jártam orvosira. És a fenébe is, az a sok vér!
Hagytam a fenébe a dobozt és inkább remegő kézzel a telefonért nyúltam. Hívtam a mentőket. Bedadogtam a címet, meg, hogy siessenek, mert a barátnőm eszméletlen. Aztán vártam. Nem akartam látni így, de magára hagyni sem. Végül visszamentem a nappaliba.
Ott feküdt, angyali arccal. Csak a szemöldöke ráncolódott, ahogy azoknak, akik rosszat álmodnak. A haja kócos volt, mint akit megtéptek. A ruháján hatalmas szakadás tátongott, ott, ahonnét a vértócsa csordogált. Örültem, hogy láthatom, hogy visszajött hozzám. Csak sajnáltam.
Istenem – imádkoztam sokadszorra – élje túl! Csak élje túl!
A kanapé elé rogytam és idegesen doboltam a lábammal, várva a mentőket. Nem néztem az órát, ha lehet így még többnek éreztem azokat a perceket, amiket vártam. A lakás üresnek hatott, noha ketten is voltunk benne. Vertem az egyre dühösebb tam-tamokat, amilyen erősen csak tudtam. Nem jöttek még. Az edzőcipőm folytatta. Aztán végre meghallottam a szirénát.Kirohantam az ajtón, egyenesen a lépcsőházba és leordítottam:
- Második emelet, siessenek már!
Nyitva hagytam a bejáratot és visszamentem Rakkához.
- Most már minden rendben lesz, oké? – a vállára raktam a kezem. Hideg volt. Egyáltalán nem hasonlított arra a vidám, élettel teli lényre, aki mindig velem volt.
Három vörös ruhás férfi rontott be a szobába. Lehunytam a szemem és megdörgöltem. Mire kinyitottam már a lépcsőn siettek vele lefelé. Kint már sötétedett és hidegedni kezdett az idő. Azt mondták most nem mehetek vele. Nem érdekelt, de visszafogtak. Ott kellett állnom és végignéznem, ahogy a fehér autó, villogó vészjelzéssel elviszi a lányt, akit szeretek. A sötétség elnyelte a járművet és semmi sem maradt, ami emlékeztetett volna a szörnyűségekre, csak a fülemben visszhangzó sziréna.
És egy piros, szakadt esernyő, amit Rakka hordott magánál, mikor először találkoztunk.
És az esernyője egy fiú kezében volt. Ott állt előttem és egyenesen rám nézett.