A tündérmesék rémálmokká lesznek

Ajánlott zene: Nightwish - Amaranth
-------------------------------------------------------------------------------------------

Az álom-világ törvénye, hogy a tündérmesék rémálmokká lesznek.

Egy erdőben vagyok. Meztelen lábammal óvatosan lépkedek előre, utat törve az üde fák és fényes szín bokrok között. Mindent betölt a szamóca bódítóan édes illata. Észre is veszek egy nagy csokrot; apró piros bogyók a sok zöld közt. Lehajolok, óvatosan leszakítok pár szemet és a számba tömöm.
Finom- gondolom elégedetten, majd kiszolgálom magam; veszek még. Egy egész maroknyi után lefekszem a földre. Körülölel a puha természet. Nézem a - különös módon - hófehér eget, ami inkább illene a tél időhöz, mint a tavaszhoz. Hatalmasnak érzem a fákat magam körül. A levegő friss és kavarog. Mozog a szellő, mint egy árny. Ide-oda cikázik a törzsek között, kémlel és kutat valami után. Valaki után.
Belém hasít a felismerés, hogy nem kéne ott lennem.
Hirtelen hideg levegő ömlik rám. Vihar közeledik. Pillanatok alatt beborul az ég és felvesz egy fenyegető, szürkéskék öltönyt. A korábban simogató és ölelő levél takaró, most fojtogat. Nem enged, szöges karmait belém vájja. Az apró karcolásokból és sebekből folyik a vörös vérem. A kacsok egy medve erejével szorongatnak. Egy éhes és különösen vad medve erejével.
Próbálok szabadulni, végül sikerül is. Tágra nyílt szemmel, halálra váltan futok kifelé az erdőből, de a fák egyre az utamat állják, a bokrok minduntalan utánam kapnak. Zihálva rohanok és érzem, hogy valami követ. Nem akarom megvárni, míg utolér. De elesem a nagy sietségben.
A rémület megszállta félelemtől nedves szívem és már nem tudok felállni. Mintha egy tonnás követ rám dobtak volna. Tudom, hogy most már megvagyok. Elkapott.
A legfeketébb árny lép elő az egyik fa mögül, amit valaha láttam. Roppant magas, elegáns, de arca nincs, csak egy nagy tükör a feje előtt, amiben saját riadt tekintetemet látom. Közeleg és nem tudok menekülni. Az agyam parancsol, de a lábam nem engedelmeskedik. Sikítok, de nem érdekli. Lehajol, mint egy fa ág - szinte hallom is a reccsenéseket és nyikorgásokat. Az alak rekedt és fenyegető hangon egy sort mond fel egy régi találós kérdésből:

Jöttünk, de honnan?
Tartunk, de hová?

Azt hiszem választ vár tőlem. Nem tudom a megfejtést. Könnyes szememmel, elkeseredetten megrázom a fejem és ordítok. Szomorúan ingatja a tükröt - a fejét -, majd elfordul tőlem. De tudom, hogy még koránt sincs vége.
Sok száz lihegést hallok a hátam mögül. Egy horda szürke mellényes farkas fut kifelé az erdő távolabbi részeiből. Kegyetlenül villog a szemük, akár a hideg borostyán.
Az agyaraikat mutogató, vicsorgó vadállatok rám ugranak. Mind, egyszerre. Kiáltok, de senki sem hallhatja. Karmolnak, tépnek, harapnak. Sikítok, rángatózok de hiába: pár perc múlva halott vagyok.
Lassan kilépek a testemből és szellem-lényként lenézek magamra a magasból. Egy sápadt, vézna és csontos, vérben ázott, zilált, fekete hajú lányt látok. Kiterülve, mintha csak aludna. A teste ki van facsarva, furcsa szögben áll sápadt nyaka. A szeme üveges, rémületbe fagyott. Egyértelműen nincs benne élet.
A szívét egy fekete farkas ellopta. Különös, de az állatnak meleg, zöld macska szeme van. A lány hideg, kihűlt teste mellett fekszik. Egy ezüst láncon lóg a nyakában a szív -még dobog. Az Alak ijesztően guggol mellettük. Szinte már nevet - mármint nevetne, ha tudna. Gurgulázó, hörgő hangon parancsokat suttog a farkasnak.
Azt gondolom, hogy még menthető a helyzet -bár meghaltam. Nagy nehezen megpróbálok visszalépni a testembe. Az érzés olyan, mintha széllel szemben mennék, egy hosszú lépcsőn. Megerőltető. A falakról sok fekete kéz nyúl felém, hogy visszalökjön, de kitartok. Újra a testembe lépek. Hirtelen felülök és megragadom a láncon logó szívet.
A fekete farkas élesen felvonít. Az árny-alak szeme rémületet tükröz. Elakad a lélegzete:
-Ezt nem lett volna szabad. Nem szabadott volna.
Elfutnak és otthagynak engem a riadalom közepén, a lánccal a kezemben. Ekkor megdördül az ég. Óriási, vörös villámok csapnak az erdőbe. És tudom, hogy most baj van. Nagyon nagy baj.
Valami hatalmas közeledik. Hatalmasabb, mint én vagy az árny-alak. Rohamosan jön, remeg tőle a föld, és nincs hová futni.
Rosszabb jön, mint maga a halál.